A vörös óriás

A vörös óriás a csillagok életének egyik látványos és fontos szakasza. Amikor egy közepes méretű csillag, például a Nap elfogyasztja az „üzemanyagát”, akkor jelentős változáson megy keresztül – ennek az átalakulásnak az egyik fázisa a vörös óriás állapot.
A csillagok életük nagy részét úgynevezett fő szekvenciás állapotban töltik, amikor a belsejükben a hidrogén héliummá alakul (fúzió). Ez a folyamat hatalmas energiát termel, amely kiegyensúlyozza a gravitációt, így a csillag stabil marad.
Amikor azonban elfogy a csillag belsejében a hidrogén, a fúzió lelassul, és a gravitáció elkezdi összenyomni a csillagot. Ez az összehúzódás miatt a csillag magja felforrósodik, és a külső rétegek kitágulnak, miközben lehűlnek – ettől válik a csillag nagy méretűvé és vörös színűvé.
Nagy átmérőjű: Többszöröse lehet a Nap méretének.
Vöröses színű: A felszíne hidegebb, mint a Napé (kb. 3 000–4 000 °C), ezért vöröses árnyalatot látunk.
Lassú, de látványos változásokon megy keresztül: Idővel a magban héliumfúzió indulhat be, és új elemek keletkezhetnek, például szén és oxigén.
A vörös óriás állapot után a csillag tömege határozza meg, mi történik vele:
A közepes tömegű csillagok, mint a Nap, levetik külső rétegeiket, és belőlük planetáris köd keletkezik. A magjukból fehér törpe lesz.
A nagyobb tömegű csillagok más utat járnak be: ők szupernóvaként robbanhatnak fel, és neutroncsillagként vagy fekete lyukként végzik.